udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
109
találat
lapozás: 1-30 | 31-60 ... 91-109
Névmutató:
Mária Terézia
2000. szeptember 12.
Aug. 14-19. között Veszprémben tartották meg a határokon túli magyar történelemtanárok nyári továbbképzését. A tanfolyamot a Pécsi Tudományegyetem 1992 óta minden évben megszervezi a Közoktatási Minisztérium Határon Túli Titkárságának a támogatásával. A nevezetes évfordulóra való tekintettel ebben az évben a helyszínt Veszprémbe tették át, abba az ősi városba, amely az első magyar királyné, Gizella személyéhez kapcsolható, hisz ő tette a magyar királynék szálláshelyévé. A pécsi és a veszprémi egyetem tanárai előadásokat tartottak Gizella királynéról, az Árpád-házi magyar királynékról, az Anjou királynőkről és királynékról, Mária Teréziáról, Erzsébetről. A tanfolyam részvevői négy országból érkeztek: Erdélyből kilencen, Kárpátaljáról heten, Délvidékről szintén heten, Felvidékről öten. /Kupán Árpád: Vendégségben... otthon. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), szept. 12./2000. november 15.
Nov. 7-12 között egyhetes rendezvénysorozattal emlékezett Gyergyócsomafalva nagy szülöttjére, Köllő Miklós szobrászművészre, halála 100. évfordulója alkalmából, emellett a Magyar Millenniumnak is emléket állított a község. Az emlékezés kimagasló eseménye volt az a fotókiállítás, amelyet a szobrászművész utódja, a fiatal Köllő Miklós műépítész nyitott a Köllő Miklós (1861-1900) köztéri szobrairól. Az alig 39 évet élő szobrászművész a szegedi Szentháromság-szobor, az Országház kupolacsarnoka részére készített Szent István király, III. Károly, Mária Terézia szobra, az Országház homlokzatán hat dombormű, a budai királyi palota Bölcsesség szobra, az egri székesegyház "Jézus és Mária" szobra, a segesvári Petőfi szobor (ma Kiskunfélegyházán áll), a marosvásárhelyi Kossuth szobor, a madéfalvi emlékmű turulmadara, az aradi Szabadság szobor mellékalakjai, és sok más alkotás megteremtője. Gyergyócsomafalván nov. 12-én a templomkertben felavatták a millenniumi emlékművet. /Köllő Miklósra emlékezett Csomafalva. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 15./2001. január 9.
Madéfalva lakossága jan. 7-én a SICULICIDIUMRA emlékezett. A falu lakosságát és az ide sereglett csíki és háromszéki székelyeket, akik Mária Terézia 1762-es határőrség felállításáról szóló rendelete ellen tiltakoztak, 1764. jan. 7-én Bukow tábornok csapatai kegyetlenül lemészárolták. A megemlékezésre az 1899-ben felállított emlékműnél került sor. /(Daczó Dénes): Emlékező madéfalvi közösség. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 9./2001. április 24.
Dr. Kovách Géza tavaly december óta a Magyar Tudományos Akadémia határon kívüli köztestületének tagja. Az MTA elnöke, Glatz Ferenc kézjegyével ellátott hivatalos értesítést éppen 75. születésnapján kapta kézhez. Az ismert aradi történész Budapesten az Országos Levéltárban és több vidéki város levéltárában búvárkodott. Készülő nagy lélegzetű munkájához - A tiszántúli megyék jobbágyviszonyai a XVIII. század második felében és a XIX. század elején - gyűjti a dokumentumanyagot. Elmondta, hogy az MTA köztestületi tagsága biztosít lehetőséget a kutatás anyagi bázisának fedezésére. Dr. Kovách Géza a levéltárakban lejegyezte Arad, Békés, Bihar, Csongrád, Szabolcs, Szatmár és Ugocsa egykori megyék Mária Terézia-kori úrbéri tabelláit. Megjegyezte, hogy se a magyar, se a román történetírás nem dolgozta fel ezt a témakört. Valószínűleg azért, mert sziszifuszi munkáról van szó. Az említett megyék úrbéri statisztikájának a feldolgozása azt jelenti, hogy több mint 1000 tabellát böngészett át, s jegyzett le. Mindez a Bánságról szóló munkája folytatása lenne, de másik régióban. /Eltüntetni a "fehér foltokat" A történeti statisztika nem költészet, hanem szigorú tény. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 24./ Kovách Géza említett könyve: A Bánság demográfiai és gazdasági fejlődése - 1716-1848 /Szeged, 1998/2002. június 15.
Murádin Jenő kötete /Fadrusz – két szobor 100 éve, Gloria Kiadó és Polis Könyvkiadó, Kolozsvár/ a tragikusan fiatalon elhunyt szobrászművésznek, Fadrusz Jánosnak állított emléket, aki a közismert, részben világhírű munkák alkotója, többek között a kolozsvári Mátyás-szobor, a zilahi Wesselényi-szobor és a pozsonyi Mária Terézia-emlékmű. A szobrok utóéletéről is szó esik a kötetben, így a szétzúzott zilahi Tuhutum-obeliszk történetéről is. /(németh): "Szívekben égjen a láng..." A Fadrusz-szobrok 100 éve. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 15/ A pozsonyi Mária Terézia-szobrot 1921-ben felrobbantották, a zilahi turulmadaras millenumi emlékművet beolvasztották. A zilahi Wesselényi-emlékművet először bedeszkázták, majd 1935-ben szétfűrészelték és raktárba vitték. 1942-ben újra felállították.2003. november 12.
Magánlátogatást tett Kolozsváron járt Ruppert József pap-tanár, a piaristák római rendi elöljárójának közép-európai ügyekért felelős asszisztense. Ruppert József azokat a diplomákat hozta el Romániába, amelyeket a definitórium - a rendi elöljáróság -Schönberger Jenő szatmári segédpüspök és Fodor György kolozsvári confrater számára állított ki. Schönberger püspök ezentúl a piaristák legfőbb elöljárójának személyes delegátusaként is működik Romániában, a szerzetesrend ügyeinek intézésében. Fodor György, aki a Romániai Férfi Szerzetesrendek Elöljárói Konferenciájának főtitkára, mostantól a romániai piarista egyháztartomány képviselői tisztét tölti be a konferencián. A kolozsvári piaristák az 1773-ban pápai rendelettel feloszlatott jezsuita rend "utódaiként" oktattak. Mária Terézia 1776-ban iktatta be a kolozsvári jezsuiták helyébe a piaristákat, a kegyes tanítórendieket. A piaristák Erdélyben először Besztercén telepedtek le, később Nagykárolyban, Máramarosszigeten, Kisszebenben, Medgyesen, Szentannán, illetve Temesváron is házat nyitottak. Kolozsvári megtelepedésük után tervbe vették, hogy iskolájukat egyetemmé építik ki, ezt azonban II. József császár szekularizáló-központosító intézkedései lehetetlenné tették. 1925-ben a piaristáknak önálló romániai provinciája (rendtartománya) alakult. 1948-ban azonban az államosítások soránn elvesztették iskoláikat, csakhamar magát a rendet is törvényen kívül helyezték. A nyolcvanas-kilencvenes évekre három idős piarista szerzetes-tanár maradt Kolozsváron, azóta ők is meghaltak: Simon Tamás, Simon István és Denderle József. Az országban ma egyetlen idős piarista él: Valló Ferenc (Temesváron), illetve két piarista nővér, akik dévai serdülő lányok nevelését folytatják. Ennek ellenére a rendtartomány jogilag fennáll, sőt 2000-ben a román állam újra elismerte létezését. Ruppert József látogatása az újjáélesztés folyamatában értelmezendő. A piarista tanárokat a katolikus gimnáziumokban elsősorban tanárcserés megoldással kívánják alkalmaztatni. Ruppert József több mint tíz éve él Rómában, biológia, kémia és ének szakos tanár. Huszonkét éven át tanított Kecskeméten. Jelenleg a római Szent István Ház igazgatója, a Pápai Magyar Intézet munkatársa. /Jakabffy Tamás: Lesznek-e újra piaristák (Kolozsváron)? = Szabadság (Kolozsvár), nov. 12./2003. december 2.
Dokumentumértékű kötet jelent meg nemrégiben Balogh Béla nyugalmazott nagybányai történész-főlevéltáros szerkesztésében: Nagybányai boszorkányperek /Balassi Kiadó, Budapest/. Balogh Béla elmondta, hogy az adatgyűjtés a Magyar Tudományos Akadémia Néprajzkutató Intézetének felkérésére kezdődött: igyekeztek feltárni a természetfeletti erőkben történő hit (boszorkányság, kuruzslás) világához kapcsolódó okmányokat, Pócs Éva témavezető irányításával. Az ötkötetesre tervezett A magyarországi boszorkányság forrásai című kiadvány első kötete 1997-ben látott napvilágot. A rendkívül gazdag nagybányai anyag azonban nem fért be ebbe a keretbe, ezért a Várostörténeti források címen most indult alsorozat első kötete lett. A 17-18. századi Nagybánya jegyzőkönyveit, peres iratait kellett átnézni. Az eredeti anyag már több mint tíz éve nincs Nagybányán, így csak mikrofilm formájában hozzáférhető. Nagybányán boszorkányság vagy kuruzslás vádjával mintegy 73 személyt fogtak perbe. Az utolsó boszorkányper Nagybányán Mária Terézia uralkodásának második évtizedében. volt A vádlottaknak szerencséjük volt, jött egy körlevél (1750-es évek közepén), hogy az ilyen jellegű ítéleteket csak a császári/királyi ítélőszék jóváhagyásával lehet végrehajtani. Tulajdonképpen ekkortól szűnnek meg az égetések, de a boszorkányság vagy kuruzslás miatt perbe fogottak üldözése helyenként még a 19. század első éveiben is nyomon követhető. /Szika Levente Zoltán: Nagybánya boszorkányai. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 2./2004. május 25.
A Hargita Megyei Rendőrség vizsgálatot indított két személy ellen, akiket felelősség terhelhet a Német Demokrata Fórum hamis pecséttel ellátott jelöltlistáival kapcsolatban. Fernengel Hildegard Melinda és Nagy Mária Terézia ellen okirathamisítás és hamis dokumentumok felhasználásának alapos gyanúja miatt indult vizsgálat. A két személy hamis jelöltlistákat állított össze az NDF nem létező Hargita megyei szervezete nevében. /Vizsgálat hamis NDF-pecsétek használata ügyében. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 25./2004. november 29.
Egy órával az urnák zárása előtt Verestóy Attila, az RMDSZ Hargita megyei szenátorjelöltje megjelent a székelyudvarhelyi Digital3 kábeltévé adásában, és a szavazáson való részvételre buzdította a városlakókat. Nagy Mária Terézia, a Népi Akció képviselőjelöltje alig húsz perccel ezt követően faxüzenetben jelezte a megyei választási irodának az esetet. /Választási törvényt sértett az RMDSZ Székelyudvarhelyen? = Krónika (Kolozsvár), nov. 29./2005. november 21.
1944 szeptemberében az egyetem rektori tanácsa úgy döntött, hogy az intézményt nem menekíti el a városból. 1945. december 11-én, központi rendelettel, a kolozsvári Magyar Tannyelvű Állami Egyetemet Bolyairól nevezték el. A 60. évforduló kapcsán Kolozsváron, a Protestáns Teológiai Intézetben november 19-én a Magyar Tudomány Napja Erdélyben fórum társrendezvényeként, Bolyai Egyetem Emlékkonferenciát tartottak. Veress Károly, a Bolyai Társaság elnöke kifejtette: rendezvényük célja nem a múltba fordulás, hanem a jövőépítés. Utána neves egyetemi tanárok és kutatók részéről tíz előadás hangzott el. Gaál György az erdélyi egyetem megteremtésére kifejtett törekvéseket vette számba János Zsigmond fejedelemtől, Báthory István, Báthory Gábor és Mária Terézia korát érintve, Ferenc József idejéig, amikor 1872. november 10-én megnyílhatott a Magyar Királyi Tudományegyetem. Egyed Ákos gróf Mikó Imrének az egyetemalapításban betöltött szerepéről beszélt. Csetri Elek „A Bolyai Egyetem a politika sodrásában (1945–2005)” című előadásában végigkövette azokat a történelmi és politikai eseményeket, amelyek az egyetem sorsát alakították. Gábos Zoltán a Bolyai Egyetemen folyt fizikusképzést elevenítette fel. Kerekes Jenő a BTE-n tapasztalt jogász és közgazdászképzési nehézségekről szólt, ezen a területen a magyar nyelvű képzés évtizedekre szünetelt, csak 2000-ben indulhatott be újra. Molnár Jenő felelevenítette a sokoldalú, a tudós és tudománynépszerűsítő Tulogdi János professzor alakját. Balázs Sándor ismertette a tudományos munka mérlegeként 1955-ben készült, huszonnyolc tanulmányból álló gyűjteményt /A kolozsvári Bolyai Tudományegyetem 1945-1955/. Péntek János „A Bolyai Egyetem hatása és példája az anyanyelvű képzésben” című előadásában hangsúlyozta, hogy a trianoni diktátum a magyar nyelvben is törést, területi és funkcionális regressziót okozott. Horváth Andor filozófiai szempontból vizsgálta meg a modern tudományosság megteremtésének feltételeit, a tudós és a hatalom viszonyát. /Ördög I. Béla: Bolyai Egyetem Emlékkonferencia. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 21./2006. február 14.
Erőteljes kampányba kezdtek az elmúlt napokban az ortodox egyházhoz és a nacionalista román pártokhoz közel álló erők annak érdekében, hogy az októberi bukaresti közös román–magyar kormányülésen a budapesti Gozsdu Közalapítvány létrehozásáról aláírt egyezményt a törvényhozás ne hagyja jóvá. A megállapodás szerint a felek évente legalább 200 ezer eurós állami költségvetési támogatást juttatnának az alapítványnak, amely Gozsdu Manó (Emanoil Gojdu) emlékének ápolását és a magyar–román kapcsolatok erősítését szolgálná. A magyar fél az egyezményt tavaly ősszel ratifikálta, a román kormány november végén nyújtotta be a törvényhozásnak a ratifikáláshoz szükséges törvénytervezetet. A román kabinet a Gozsdu-megállapodást sürgősségi kormányrendelettel ratifikálta. Ezt a parlamentnek meg kell erősítenie. A bukaresti képviselőház jogügyi szakbizottsága a tervezet megvitatását a múlt héten elnapolta, s erre a hétre a bizottság elé kérette Mihai Razvan Ungureanu külügyminisztert, akitől részletes magyarázatokat vár. A Román Ortodox Egyház szinódusa az elmúlt napokban úgy döntött, hogy elöljáróinak szorgalmazniuk kell Godzsu végrendeletének tiszteletben tartását, aki vagyonát a magyarországi és erdélyi ortodoxokra hagyta. Emanoil Gojdu, akit a magyar kortársai Gozsdu Manóként ismertek, hatalmas vagyonát 1870-ben bekövetkezett halála előtt végrendeletileg „a tanulni vágyó ortodox román fiatalokat” segítő alapítványra hagyta. A Gozsdu Alapítvány 1870-ben kezdte meg működését Budapesten, az Erdélyi Ortodox Nemzeti Kongresszus (a későbbi erdélyi ortodox mitropólia) védnöksége alatt, majd székhelyét az első világháború után Nagyszebenbe tette át. Az alapítvány 1918-ig mintegy ötezer erdélyi román ortodox diáknak nyújtott ösztöndíj formájában támogatást. Román törvények értelmében a húszas évek elején Erdélyben olyan magyar alapítványi vagyonokat – például a Tanítók Házát Kolozsváron, a nagyszebeni Mária Terézia Árvaházat, vagy a Háromszéki Tanalapot – államosítottak, amelyek visszaköveteléséről később – akár a Gozsdu-vagyonért cserében – a román fél hallani sem akart. 1926-ig a románok szabadon rendelkezhettek a Gozsdu-alapítvány jövedelmével, de azt követően a magyar fél az alapítvány számláit zároltatta. A Gozsdu-vagyon rendezetlensége 1946-ban ismét felvetődött. Akkor a magyar fél álláspontja az volt, hogy mivel 1944. augusztus 23-án beállt a hadiállapot, a nemzetközi joggyakorlat szerint, a korábban kötött egyezmények semmissé váltak, s az egész kérdést újra kell tárgyalni. A románok a párizsi béketárgyalásokon komoly vagyoni követelésekkel álltak elő, s ezek között szerepelt a Gozsdu-vagyon visszaszerzése is. Ezeket a követeléseket azonban az oroszok sem támogatták. Miután 1948-ban Romániában megtörtént a teljes államosítás, a magyar fél szorgalmazta azt, hogy az államosított magyar vállalatokért és pénzintézetekért Románia fizessen kárpótlást. Ettől kezdve a románok a Gozsdu-vagyon kérdését nem erőltették, hiszen tudták: Magyarországnak sokkal nagyobb kártérítendő vagyona van, mint a román félnek. A két ország 1953. július 7-én pénzügyi egyezményt kötött. Ebben mindkét fél lemondott a másikkal szemben korábban támasztott valamennyi követeléséről. Az egyezményben a Gozsdu-vagyon név szerint ugyan nem szerepel, de a magyar fél teljesen egyértelműnek tartotta, hogy a románok ekkor a Gozsdu-vagyonról is lemondtak. Magyarország ekkor nagyságrenddel nagyobb vagyonkövetelésről mondott le, mint a románok. A két kormány 1997 után számtalan alkalommal tárgyalt a Gozsdu-örökségről. E tárgyalások nyomán született meg a tavaly októberben aláírt magyar–román egyezmény. /Tibori Szabó Zoltán: Gozsdu-vita újra, végkimerülésig? = Szabadság (Kolozsvár), febr. 14./2006. március 9.
A nemzetközi nőnap előestéjén az aradi Tóth Árpád Irodalmi Kör rendezvényén a hagyományoknak megfelelően idén is a kör női alkotói álltak a hallgatóság elé. A rangidős költőnő, Bokor Ella, majd Fiegel Erzsébet versei után Brittich Erzsébet novelláját olvasta fel, Szép Mária Terézia és Szűcs Éva versei következtek, Regéczy Éva tárcájával, Regéczy Szabina Perle pedig román költők átültetésével volt jelen. /R. Sz. P.: Nőnap a Tóth Árpád Irodalmi Körben. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 9./2007. június 5.
A trianoni békeszerződés 87. évfordulóján, június 4-én Marosvásárhelyen az Erdélyi Magyar Ifjak szerveztek megemlékezést. Az elcsatolt területeken a magyar emlékeket megpróbálták megsemmisíteni. Felrobbantották, vonattal húzatták el, kalapáccsal verték szét, megrongálták, megcsonkították, eltüntették azokat a szobrokat, millenniumi, egyházi emlékműveket, amelyek a hajdani Magyarországra emlékeztettek Felvidéken, Délvidéken és Erdélyben. Ez lett az érsekújvári Czuczor Gergely-, a rimaszombati Tompa Mihály-, a pozsonyi Mária Terézia-, az eperjesi Szentháromság-, a nagybecskereki Kiss Ernő-, a munkácsi emlékoszlop, a brassói Millenniumi emlékmű, a kolozsvári Rákóczi-emlékmű, a nagykárolyi Kossuth-szobor, a nagyenyedi kuruc emlékmű, a piski Bem-szobor és mások sorsa. Marosvásárhely főterén három szobrot döntöttek le egyetlen éjszaka, az egész alakos Kossuth- és Bem- valamint a II. Rákóczi Ferenc-mellszobrot. Az eltüntetett, megrongált, szerencsés esetben visszaállított szobroknak, emlékműveknek állít mementót a Marosvásárhelyen megnyílt kiállítás, amely Fodor András képeslapjaiból álló gyűjtemény alapján készült fénymásolatokból áll. A megnyitón a Trianon című filmet vetítették, június 4-én pedig Hajdú Zoltán és Kálmán Attila történelemtanárok tartottak előadást a versailles-i békerendszerről. /(b. gy.): Szobrok emléke. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 5./2007. augusztus 30.
A köteles példányokat a kiadó, nyomda, terjesztő (a könyv előállítója) ellenszolgáltatás nélkül juttatja el a törvény által kijelölt általános gyűjtőkörrel működő központi könyvtárakhoz. Már 1531-ben I. Ferenc francia király parancsot adott, hogy valamennyi francia nyomdász kötelessége a király könyvtára számára minden általuk kiadott könyvből beküldeni egy példányt. Romániában a nemzeti könyvtárat csak 1948-ban hozta létre a kommunista művelődéspolitika, addig az akadémiai könyvtárat (Sf. Sava) tekintették az ország írott emlékezetének. Bár 1800 körül már születtek próbálkozások a köteles példány kikényszerítésére, csak 1840-ben sikerült az akkor már öt éve működő iasi-i egyetemi könyvtárnak megszerveznie, hogy a moldvai szerzők többé-kevésbé rendszeresen beküldjék műveiket. Törvénybe ezt csak 1883-ban iktatta a bukaresti parlament. -1780-ban Mária Terézia reformjainak szerves részeként a budai Egyetemi Könyvtárat jelölte meg Magyarországon elsőként, mint a nemzeti nyomtatványtárat, minden, az országban nyomtatott könyvre vonatkozott a törvényi felhatalmazás. Utóbb, 1808-tól a gróf Széchényi Ferenc gyűjteményéből kinövő Nemzeti Könyvtár (OSZK) és a Telekiek gyűjteményéből kialakuló Akadémiai Könyvtár (1826) is rendelkezett ezzel az „előjoggal”. (A külföldön megjelent magyar és magyar vonatkozásúakat, a hungarikákat is gyűjtik.) A kiadók nyűgnek érezték ezt, igyekeztek kibújni alóla, pontatlanul küldözgettek. Nem mindent gyűjtöttek – ritkán kerültek be halotti jelentések, névjegyek, kicsengetési kártyák, apróhirdetmények, képes levelezőlapok, menetrendek, programfüzetek, falragaszok, holott ezek ma már mind pótolhatatlanok. 1990 után a rendszerváltás például azzal járt, hogy erősen fellazult a kiadványok eljuttatásának fegyelme. Még csak 17-18 esztendő telt el, de máris olyan hiányok tátongnak mind a magyar, mind a román köteles példánysorban, melyek kiegészítésére újabb 18 esztendő sem elegendő. /Sebestyén Mihály: Kötelespéldány. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 30./2007. december 20.
Jótékonysági koncertet szerveztek a Hunyad megyei Kisbányán (Boicán) a jövőre 210. évfordulóját ünneplő római katolikus templom javára. – A Mária Terézia idejében elkezdett és 1798-ban felszentelt templom javítási munkálatait idén júliusban kezdték el, miután pályázaton sikerült elnyerni egy 150 millió régi lejes támogatást a román minisztériumtól – számolt be Márton József brádi plébános, aki lelkesen dolgozik a hozzá tartozó kisbányai közösség összefogásán. A minisztériumi támogatás mellé még háromszor annyi pénz kellett a templom teljes feljavításához. Ezt többnyire magánszemélyek, vállalkozók vagy innen elszármazottak adományaiból sikerült összegyűjteni. Jelenleg Kisbányán 15 személyből áll a római katolikus gyülekezet, az átlag életkor pedig 62 év körül mozog. – Önerőből e maroknyi szórványgyülekezet nem tudta volna feljavítani templomát. Összedőlni nem hagyhattuk, mondta a fiatal plébános. /Gáspár-Barra Réka: Összefogás a boicai templomért. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 20./2008. január 8.
Körülbelül kétszáz ember gyűlt össze január 7-én a Hargita megyei Madéfalván, hogy tiszteletüket tegyék a Mária Terézia parancsára, 1764. január 7-én lemészárolt több száz székely emlékére állított turulmadaras emlékműnél. Szentes Csaba, Madéfalva alpolgármestere ünnepi beszédében kifejtette, a székelyek akkori helytállása ma is példaértékű. A koszorúzást a pusztinai csángók küldöttségének és a Zöld Péter Általános Iskola diákjainak ünnepi műsora követte. /Horváth István: Emlékezés a Siculicidiumra. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 8./2008. február 23.
Székelyudvarhelyen alakult meg a Magyar Polgári Párt (MPP) első helyi szervezete. A február 21-én tartott alakuló ülésen a jelenlévők megválasztották a helyi elnökséget, az elnök Vajna Imre, alelnök pedig Nagy Mária Terézia. Az újonnan létrejött helyi szervezet már több mint száz tagot számlál Udvarhelyen. /Megalakult az MPP udvarhelyi szervezete. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 23./2008. augusztus 19.
Mind Szent István, mind az új kenyér ünnepe újkori hagyomány Magyarországon – mondta az MTI-nek Tátrai Zsuzsanna néprajztudós, az MTA Néprajzi Kutatóintézetének főmunkatársa. 1774. augusztus huszadikát, Szent István napját Mária Terézia (1717–1780) királynő tette országos ünneppé. Az 1840-es évekre augusztus 20. már népünnepély lett. 1948-ig egyházi ünnep volt, 1948–49 között egy évig nevezték új kenyér ünnepének, 1949 után alkotmány ünnepe, 1970-ben „visszaszivárgott" az alkotmány mellé István, 1989-től ismét Szent István került előtérbe, mellé rendelték a Magyar Köztársaság ünnepét, de nem veszett el a kenyérünnep jelleg sem. 1991-től hivatalos állami ünnep lett. /Szent István és az Új Kenyér ünnepe. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 19./2008. augusztus 20.
Augusztus 20-án a több mint ezerszáz éve hont foglaló magyarság államának megalapítóját, Szent Istvánt ünnepeljük. István uralkodása idején (1000–1038) augusztus közepén, Nagyboldogasszony napján törvénylátó napot tartottak. Ezt a napot a lovagkirály László idején augusztus 20-ra helyezték. 1083-ban ezen a napon avatták szentté I. István királyt. Ettől az időtől kezdve vallási ünneppé vált augusztus 20-a. Mária Terézia uralkodásától 1848-ig, a forradalom elbukásáig állami és egyházi ünnepként volt jelen a magyar történelemben. Az ünnep tiltása 1884-ig tartott. 1938-ban, Szent István halálának 900. évfordulóján augusztus 20-át nemzeti ünneppé nyilvánították. A második világháború utáni kommunista rendszer, vallási és nemzeti tartalma miatt nem vállalta az ünnepet. Az új kenyér ünnepévé alakították, majd 1949-ben augusztus 20-ra időzítették az új alkotmány kikiáltását, s így augusztus 20-a az alkotmány ünnepeként szerepelt a naptárban. 1991. március 5-én az Országgyűlés, mint nemzeti ünnepet, államalapító Szent István királyunk ünnepét, hivatalos állami ünneppé nyilvánította. Ma a szentistváni Magyarország területén élő vagy onnan messzebbre sodródott magyarok megemlékeznek a korának követelményeit felismerő, az országát Európába integráló, a fiához intézett intelmeiben minden nemzet tiszteletben tartására, országa és vallása megtartására tanító szent királyukról. Ezer év távlatából is érvényes tanításait a szentisvániból mára miniatűrré zsugorodott Magyarországot irányító politikusoknak sem ártana megszívlelniük. /Figyelő. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 20./2009. március 21.
A mamutra vadászó ősember, a hun vitéz, a kuruc és a labanc harcos, a fekete sereg katonája mellett jól elfér II. Rákóczi Ferenc, gróf Bercsényi Miklós főgenerális, Mária Terézia, Báthori István, Kinizsi Pál, Árpád fejedelem és Mátyás, az igazságos is Homoki Gyula Miniatűr történelem című kiállításán Baróton, az Erdővidék Múzeumában. A történelmi hitelességgel kifestett apró ólomfigurák a maketten elevennek hatnak. /(hecser): Miniatűr történelem Erdővidék Múzeumában. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 21./